HORGOS RÖVID TÖRTÉNETE

E térség ősidők óta lakott volt. Az eddig előkerült legkorábbi dokumentum I.Géza (1040 k.-1077) magyar király 1075-ben kelt adománylevelének átirata, melyben a felső-magyarországi Garam folyónál alapított Szent Benedek rendi apátságnak adományozza többek között a Tisza jobb felöli horog alakú részén fekvő Horgas halásztanyát is. 1241-ben ezen Árpád-kori halásztanyát a templomával együtt Batu-kán (1205 k.-1255) vezette mongol sereg elpusztította, míg a lakosságból aki bírt elmenekült. 1245 körül IV. Béla (1206-1270) magyar király az Alföld homokpusztáira megkeresztelkedett kunokat telepített, akik újraépítették a halásztanyát. Erről ad hírt 1502-ből egy birtokjogi oklevél, hogy Horgas falut kun halászok lakják. Ez azonban a török hódoltság alatt teljesen megsemmisült.

A sokáig pusztaként létező Horgos és Tisza Szentpéter területeket Kárász II. Miklós (1715-1797) privigyei születésű, szegedi főjegyző 1751-ben a császári kamarától megvásárolta. Birtoka hasznosításáért nyomban majorokat építetett, ahol juh és szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak Az 1771. március 11.-ei keltezésű birtokjogi oklevelet Mária Terézia (1717-1780) császárnő azzal a kitétellel adta Kárásznak, hogy Szeged és Szabadka között Horgost újra kell telepítenie, tekintettel az 1753-ban beindult póstakocsi-, és a katonai megye-határőrség járatára. Kárász az új falut az egykori Horgas-toll 3 km-re keletre levő Tisza Szentpéter pusztabirtokán felvidéki magyar telepesekből létesítette, ahol kezdetben halászattal és állattenyésztéssel foglalkoztak. Kárász 1795-ben Horgoson kastélyt és kegytemplomot építtetett. Ekkor az újratelepített falu Nagy-Horgos, a régi melletti major Kis-Horgos nevet kapta. 1871-ben már nagyközséggé nyilvánították, ahol mindinkább gabona, szőlő, majd paprika és egyébb ma is honos növényeket termeltek.

Horgos Csongrád megyéhez tartozott, vagyis több mint ezer évig az Ex-Magyarország szerves részét képezte. A két Világháború határtologatásai az újratelepített falut is megviselték. A mai 6500 fős, 89%-ban magyar lakosságú falu iparágai: paprikafeldolgó üzem (1947), mezőgazdasági birtok (1947), hűtőház (1964), vízművek (1968). A faluban általános iskolai oktatás folyik. A néphagyományokat a néptánc együttes, a citerazenekar, az asszonykórus, a gyermekszínjátszó kör, és a betlehemes csoport ápolja.

HORGOS FEKVÉSE

           Horgos Szerbia, ezen belül Vajdaság Autonóm Tartomány legészakabb települése; közigazgatásilag Kanizsa községhez tartozik.

           Területe egységes kataszteri község, amelyet északról a Magyar Köztársaság, keletről a Tisza folyó, délről Martonos 1-11. és Kispiac kataszteri község, nyugatról pedig Szabadka község határol.

           A település magva az északi szélesség 46° 10′ és a keleti hosszúság 19° 58′ metszéspontján van, a tengerszint feletti magassága pedig átlagosan 87 méter. A település, bár a Tisza határolja, mégsem a folyó mellett, hanem attól elég távol, mintegy 8 kilométerre nyugatra fekszik, jellegzetesen nem folyóparti jellegű. A település határa területén három geomorfológiai övezet érintkezik: a Tisza menti alluviális rétség, a magasabb fekvésű löszterasz és a homokvidék. Maga a település a löszterasz és a homokvidék határán terül el.

Horgos térképe: