Művelődési tevékenység a két háború között

Horgos gazdasági fejlődése nagyban hozzájárult művelődési életének fellendü- léséhez. Horgost a paprika és a bor hazájának tekintik. Az elért eredmények a szív és az erős karok munkájának gyümölcse. A kitartó és önfeláldozó munka meghozta a gazdasági és kulturális élet eredményét.

Horgos szervezettebb kulturális megmozdulását az 1919-20-as évekhez kötjük. Erre az időszakra a műkedvelő előadások jellemzők, melyek bevételéből más egye­sületeket is fenntartottak. Számos egyfelvonásos s később nagyobb színdarabok kerülnek bemutatásra. Ezek közül megemlítem a Harang, valamint Molnár Ferenc Józsi című vígjátékát.

Ebben az időben Reisz Antal a színdarabok rendezője. Nagy úttörő munkát végzett. Rendelkezésére állt egy nagyon lelkes, fiatal műkedvelő gárda s mellettük idősebb pártolótagok, mint: Dr. Rennich János, Fodor Miklós, Hosszú Aurél, akik segítőkészek voltak az egyesületi életet minél hatékonyabbá tenni.

Az 1925-ös évtől több új egyesület alakul meg. Ezek: Iparos legényegylet, Iparoskör, Tűzoltótestület. Ezekben az egyesületekben továbbra is a műkedvelő előadások alkotják a fő tevékenységet. Mintegy húsz színdarab bemutatására kerül sor. Nevezetesebb népszínművek: Pántlika, A betyár kendője, A sárga csikó, A piros bugyelláris, valamint: A túlbuzgó fiatalember c. vígjáték. A darabok Reisz Antal és Dr. Hegedűs László rendezésébel kerülnek bemutatásra.

A műkedvelő előadások mellett kultúrdélutánok megszervezésére is sor kerül. Ezeken a délutánokon ismeretterjesztő tanulmányok, előadások, ének és zeneszámok kerültek bemutatásra, melyeket az egyes egyesületek tagjai mutattak be.

Erre az időszakra esik az egyházi énekkar szervezése és megalakulása, melyet Dr. Tukacsa Ferenc káplán vezetett.

Igen fontos megemlíteni, hogy a megalakult Iparoskörnek gazdag könyvtára volt, h ebből a könyvtárból alakult ki az önálló Népkönyvtár, amely Horgos művelődési életének egyik alapköve.

Az 1930-as évek elején alakul meg, s kezd intenzívebben dolgozni a horgosi gazdakör. Ez egyben a legnépesebb egyesület. Az első horgosi gazdanapot 1932- ben rendezik meg gazdasági szervezkedés, közös árubeszerzések révén, de a nap keretében kulturális rendezvényre is sor kerül. Bemutatták Gárdonyi: A bor c. szín­darabját, melyet Gyulai Endre rendezett.

Az 1932-es évhez kötődik még két vallásos egyesületnek a megalakulása. Ezek: A keresztes egyesület, valamint a: Miasszonyunk zárda. Vezetőjük Csipák Ferenc káplán. Kiemelkedő kulturális és erkölcsnevelő munkáról kell említést tenni, amely ismeretterjesztő előadások megszervezésével nagy népszerűségre tett szert. Szélesebb körben is felfigyeltek e tevékenységre, külön elismerésben részesítették az egyesületeket. “Több vallásos tárgyú előadást szerveztek és rendeztek, ezeket igen sokan látogatták. Bevételeiket a szegény gyermekek segélyezésére fordították.

Említést kell még tenni a Kereskedők egyesületéről, amely szintén bekapcso­lódott Horgos művelődési életébe. Gazdag könyvtárával az egyesület nagyban hoz­zájárult az önálló Népkönyvtár megalakulásához.

Horgos művelődési életének történetében egy új szakasz kezdődik 1936-ban. Ekkor alakult meg a Magyar közművelődési egyesület. Ez az egyesület szélesebb alapokra fektette Horgos művelődési életének fejlesztését.

Megalakulása után mindjárt megkezdte tevékenységét. Kultúrdélutánokat szer­veztek, ahol ismeretterjesztő előadások mellett énekszámok, zene, népi táncok, hu­moros jelenetek tették változatossá e rendezvényeket. A nép körében nagy volt az érdeklődés.

A kultúrdélutánok rendezésének és előadóinak kiemelkedő egyéniségei: Dr. Re- ök Andor, Szobonya László, Dr. Rennich János, Dr. Hegedűs László, Vass Sándor, Pernyész István, Hosszú Aurél, Rennich Dezső.

A Közművelődési Egyesületnek egy másik eredményes munkája a műkedvelő színjátszás szélesebb körű fellendítése és a művelődési élet továbbfejlesztése volt. Egymás után kerülnek bemutatásra újabbnál újabb színdarabok, bohózatok, vígjá­tékok, operettek. Csak a legnevezetesebbeket sorolom fel: A régi szerető, Nem válók el, A bíró lánya, A falu rossza, Rád bízom a feleségem, 120-as tempó, Ezerjó, Elcserélt ember, Mágnás Miska.

Az eddigi rendezők – Reisz Antal és Pernyész István mellett – Zabos Imre is feliratkozott sikeres rendezői tevékenységével a műkedvelés élmunkásai közé.

Igen sok vendégszereplésen vesz részt az egyesület műkedvelő társasága. A környék nevezetesebb településeit bejárják. Fellépnek: Királyhalmán, Kanizsán, Zen- tán, Szabadkán (Népkor). Ugyanakkor a felsorolt települések műkedvelőit látják vendégszereplésen.

Külön szeretném kiemelni Reisz Antal önzetlen s odaadó munkáját, mellyel hozzájárult Horgos művelődési életének fejlesztéséhez. Nevéhez fűződik a horgosi magyar műkedvelő színjátszás életre hívása. Fáradtságot nem ismerve műkedvelői, de főleg rendezői tevékenységével huszonöt éven keresztül hozzájárult Horgos kul­turális életének fellendítéséhez. Munkásságáért külön elismerésben részesült.

Horgos művelődési életének történetében, az eddig elért s felmutatott eredmé­nyek mellett, talán egyik legkiemelkedőbb tevékenysége a horgosi népi táncok és énekek felelevenítése és bemutatása, melynek kikristályosodása a horgosi Gyön­gyösbokréta.

A Gyöngyösbokréta története 1932-re vezethető vissza. Ezen a nyáron a horgosi Gazdakör nagy aratóünnepén húsz táncospárból álló csoport mutatott be két horgosi táncot. Ennek az alkalmi rendezésnek sikeréből fakadt az alapeszme, a horgosi népi

táncok és énekek felkutatása. Elkezdődött a kutatás, az anyaggyűjtés. Ez a munka 1936-ra már részben együtt volt. Ekkor mindazok, akik a kultúrmunkára hivatottak voltak, összefogtak, és egy csokorba gyűjtötték az itt élő népek népművészeti ha­gyományait. így született meg a horgosi Gyöngyösbokréta.

Csak egy ilyen összefogással lehetett létrehozni a nemes cselekedetet, hogy ezek a veszendőbe menő értékek napvilágra kerüljenek, és a hagyományok valósággá váljanak.

A népben rejtőző értékekre való ráismerés s a néppel való foglalkozás meghozta a sikert, amely a bokréták közötti testvéri és nemes versenyben – a horgosi a legrangosabb elismeréseket érdemelte ki.

A népviselet Horgoson már nem él, csak elvétve lehet egy-két régi darabot találni. Ezekből a megmaradt anyagokból s a régi viseletek fényképes dokumentumából végeztek gyűjtéseket, s ezekből a forrásokból alakították ki a horgosi Gyöngyös­bokréta viseletét.

A Gyöngyösbokréta tagsága a kezdetben kizárólag földműves ifjakból és le­ányokból tevődött össze. A csoportok korosztályhoz kötődnek, amelyben megtaláljuk a legfiatalabbtól a legidősebbek képviseletét.

A megalakulása után a bokrétának számos fellépése volt. Sok vidéki szereplése közül a legnevezetesebbeket sorolom fel: Újvidék, Kanizsa Királyhalma, Szabadka, Zenta, Zombor, Csonoplya. Legkiemelkedőbb sikere a Gyöngyösbokrétának a csonoplyai szemlén volt. A fellépő bokrétások közül a horgosiak élénk, ritmusos táncaikkal, színes dalaikkal hódították meg a lelkes közönséget valamint az értékelő bizottságot.

A horgosi Gyöngyösbokréta megalakítása és életrehívása Dr. Hegedűs László nevéhez fűződik. Munkásságához tartozott a horgosi népi táncok és dalok felkutatása, azok betanítása és alkalmazása. Nevéhez fűződik a régi horgosi népviselet feltárása, kutatása s a Gyöngyösbokrétában való alkalmazása. Odaadó és lelkes munkájává! nagyban hozzájárult Horgos művelődési életének fellendítéséhez. Segítőtársa Ren­nich Dezső, aki egyben a Gyöngyösbokréta zenei részének vezetője volt.

A bokréta rendkívüli zenei hatását elsősorban a kitűnő horgosi zenekarnak kö­szönheti, melynek élén Szalma Miklós s később Csanádi Jenő állt.

A műkedvelői előadások, kultúrdélutánok megszervezése és a Gyöngyösbok­réta kulturális tevékenysége mellett igen jelentős szerepet töltött be a horgosi könyv­tár. Már említést tettem arról, hogy 1897-ben községi képviselőtestületi határozattal megalakult Horgoson a népkönyvtár. A visszaemlékezők szerint igen sokáig a kultúra terjesztésének fő forráshelye volt. A későbbi időszakban, főleg az 1920-as évek első leiében, amikor egymás után alakultak meg az egyesületek, saját könyvtáruk meg­alapítását szorgalmazták. Választékban s a könyvállomány terén leggazdagabb könyv­tára az Iparoskörnek s a Gazdakörnek volt. A falu polgársága számára ezek a könyvek nem voltak hozzáférhetőek, mivel az egyesületek saját tagságukat látták el, így sokan kirekesztetteknek érezték magukat. A polgárság legnagyobb a helybeli római katolikus plébánia könyvtárához fordult, s itt talált megértésre.

Az 1920-as évek végén magánkönyvtár nyílik Horgoson. Tulajdonosa Horváth János újságárus volt. A könyvállomány példányszáma megközelítette az ötezret. A legnagyobb számban szépirodalmi könyvekből állt az állomány, de szakirodalmi köny­vek is találhatók voltak, főleg: a földművelés, szőlészet, gyümölcsészet, állattenyésztés köréből.

Az 1930-as évek elején a könyvtárat Miskolci Antal vette át. A könyvállomány száma nem változott. Az olvasók száma 400-500 körül mozgott. A tulajdonos akönyvek épségére külön gondot lordított, folyamatosan beköttette őket, s így az élettartamukat meghosszabbította.1947-ben államosították a könyvtárat. Több könyvet kiselejteztek, s igen meg­csappant a könyvállomány száma. A könyvtárosságot ekkor Reisz Ernő vette át.A könyvtár helyzetéről és tevékenységéről a későbbi fejezetekben teszek említést.A kultúra terjesztésének még egy igen jelentős intézményéről kell említést tennem — ez a mozi. Az első mozielőadás Horgoson 1907-ben volt. A mozi tulajdonosa Geleta István, aki három barátjával emeltette a mozi épületét. (Az épület a falu központjában lévő fatelep helyén állt). A mozi neve Uránia volt, de a nép Geleta- mozinak hívta. Hisz ő volt az első mozigépész, s neki köszönhető az első mozielőadás megszervezése, a folyamatos előadások biztosítása.

A mozi egész az első világháború kitöréséig működött. Ekkor katonaság vonult végig a falun, egy részük itt táborozott. “Főbb helyiséget, köztük a mozitermet is igénybe vették. A teremből a bútorzatot eltávolították, lovaikat itt helyezték el. A bútorzat tönkrement, az épület is sokat károsodott, később eladták s lebontották.

Az 1920-as években a Kopasz István-féle házban Berényi Mihály mozigépész újra létesített mozitermet, s megszervezte a mozielőadások bemutatóját.Az 1930-as években a Varga Gyula-féle házban Reisz Antal rendezett be mo­zitermet, a műkedvelői előadások rendezése mellett mozielőadások rendszeres be­mutatásával is foglalkozott.Reisz Antaltól Bakos Imre vette át a mozielőadások szervezését.A mozi további fejleményéről és tevékenységéről a későbbiekben teszek említést.Eddig Horgos kulturális életének főbb tevékenységét mutattam be, amely a két háború közötti időszakot ölelte fel.

Meggyőződhetünk arról, hogy milyen szeretettel és lelkesedéssel dolgoztak elő­deink az önálló szellemi élet kialakulásán és kultúránk megszilárdításán. Ennek a munkának a terén egyaránt érdemeik vannak nemcsak a műkedvelőknek, hanem a szellemi élet többi vezetőinek is. Az előadások, szereptanulások a műkedvelők önképzését, művelődését segítette, ugyanakkor hozzájárult a közönség nemes for­mában való szórakoztatásához s a kultúra iránti fogékonyság kialakításához.A műkedvelés Horgoson társadalmi rétegeződéseket egyenlített ki. Összehozta a földműves, iparos, munkás és értelmiségi ifjakat, idősebbeket, akik együttes erővel dolgoztak a falu kulturális életének fellendítésén.Ugyanez jellemző volt a rendezőkre, vezetőkre is. Láttuk, hogy lelkes, egyszerűbb emberek is vállalkoztak kultúrfeladatokra. Karöltve az értelmiségiekkel, a helyi kato­likus lelkészekkel – ezek helyes befolyása révén – együttes erővel dolgoztak azon, hogy a világi tárgyú színdarabok mellett vallásos tárgyú darabok előadására is sor kerüljön, s ezáltal szellemi és erkölcsi nevelésben részesítsék az ifjúságot.Önérzet nevelését szolgálta a műkedvelés. Érdeme és erénye, hogy a vagyoni eltolódottságok mellett a belső érték és tehetség egy szintre hozta az embereket egymással.

A későbbiekben szólnék a művelődési élet további alakulásáról, a népművészet hagyományainak ápolásáról, arról a hallatlan erőről, amely a horgosi népben él, s amely erő mindig juttatott elegendő energiát fajának fenntartásához.