KŐZET ÉS TALAJTANI ADOTTSÁGOK

Vidékünk talajainak alapkőzetét a jégkorszak Wirma nevű időszakában szél útján idehordott – leüleedett – finom , sárga por képezi, melyet lösznek hívunk. A terület lösszel való beborítása egyenletesen történt, és ily módon a korábban kialakult domborzat nem változott.  A sárga színe mellett a lösz tulajdonságai közé tartozik még, hogy finom porból, mészből és apró homokból áll, valamint kiváló valamint kiváló alapot kézett a termőtalaj kialakulásához, ugyanis 8000-10 000 évvel ezelőtt a poszgaliciális kor boreal nevű időszakában a mérsékelt égővi  – mérsékelten száraz éghajlat, valamint a steppe (füves) vegetáció hatására rajta alakult ki a Pannon-medencében, így nálunk is, a világ legjobb minőségű termőföldje: a csernozem. Sajnos, ez a kiváló termőképességű talaj a környezeti tényezők hatására már majdnem teljes mértékében elszikesedett, vagy az elszikesedés fázisában van.

A szikesek kialakulását a Pannon-medencében A. A. Sigmond a következőkkel magyarázza: a semiarid (félig száraz) éghajlat közepette a légköri viszonyok folytán a talaj túlzottan át van áztatva, az alsó réteg (alapkőzet – lösz) gyenge vízáteresző képessége folytán a víz és a benne oldott sók a talaj felső rétegében maradnak, magas talajvízszintet létrehozva, mely a talaj kapiláris csövein keresztül a felszínre emelkedik; a víz elpárolog, a benne lévő só (főleg nátrium) pedig fokozatosan halmozódik a talajban, lényegesen megváltoztatva annak fizikai-kémiai tulajdonságát, az elszikesedési folyamat előrehaladottságától függően gyenge termőkéességű vagy mezőgazdasági termelésre alkalmatlan talajokat – szoloncsákokat, szolonyeceket – hozva létre.

A hordalékos réti talajok mindig a folyók – esetünkben a Tisza – árterületén alakulnak ki. Összetételük a folyó hordalékának függvényei, de minden esetben eleget tesznek általános törvényszerűségeknek:

  1. Már kialakult földtípuson képződnek,
  2. Ha a folyó árterülete nem rendszabályozott, a talaj genézise (képződése) állandóan folyamatban van,
  3. Minden esetben három hordalékövezet különbözhető meg:
  4. A meder közvetlen közelében lévő övezet, ahol a vízhordereje a legnagyobb; ide rakodnak le a legnagyobb szemcséjű részecskék – homok ls az iszap – kialakítva az ún. első recens-öntéstalajokat.
  5. A közéső övezetben nem csak ásványi, hanem szerves eredetű isza is leülepszik, ezen a részen a talajvízszint lehetővé teszi a felső réteg kapilláris úton történő nedvesítését, minek folytán jellegzetes réti növényzet (fűfélék) honosodik meg, melynek határa ugyancsak jellegzetes, tarhonyás szerkezetű, réti talaj alakul ki;
  6. A harmadik, legtávolabb eső övezetben a legkedvezőtlenebbek a talaj fejlődésének feltételei, mert a talaj nedvesen tartási itt a leghosszantartóbb: ugyanis, a talajvíz gyakran a környező, magasabb területek felszíni vizeivel állandóan túltáplált, ez pedig az iszap elmocsarasodását és réti mocsaras földek kialakulását eredményezi.

Községünk határában előforduló réti talajok  nem kifejezetten az imént leírt módok képződtek.

Az első megemlítésre méltó sajátosság, hogy öntéstalajaink nem képeznek összefüggő egységet a Tisza árterületén belül, hanem helyenként „pásztázva” jelennek meg a Budzsák, Nagyrét és a Harisda nevezetű határrészekben.

Másik említésre méltó sajátossága e talajnak, hogy ezek nem fejlődésük kezdeti szakaszában vannak, hanem gyakorlatilag kialakult, fekete réti talajról és elszikesedett szoloncsákról beszélhetünk.

Határunk talajnak jelentő részét teszi ki a homok. A köznyelvben, de gyakran a szakirodalomban is, ezt a részt Szabadkai-Horgosi-homokpusztának nevezik. Talajtani szempontból ez a megnevezés nem éppen helyén való, ugyanis három különböző eredető homoktalajt foglal magába: a tavankúti, szabadkai és horgosi homokokat.

A homokos területek természetes kisérői – jellegzetességei a „buckák” (dünák), hártyák és hátak (Hosszú-hát).

                Típusánál fogva barna, szürke és sárga homok különböztethető meg, melynek termelőképessége a felsorolás sorrendjében esik.

                A homokos területek legelőkkel fedett részei alapul szolgálnak más talajtíusok kialakulásához. Így találunk kezdeti fejlődési stádiumban levő csernozemet és szirozemet, az alacsony részeken (deresszióban), ahol egykor tavacskák voltak, mocsaras, lápos réti földeket.

                E témakör végén leszögezhetjük, hogy Horgos község termőtalajai nagyon változóak, vagyis inkább gyönge minőségűek, ezért mezőgazdasági termelést csak nagy körültekintéssel, céltudatosan, nagyon változó eredménnyel lehet rajtuk folytatni.

Kivonat a Beszélő múltunk c. könyből, a teljes dokumentáció a könyvben megtalálható.

Írta: Dipl. Ing. Szécsi Gusztáv