A nyár egyik nagy kérdése: Hova menjünk nyaralni? Maradjunk itthon, vagy bevállaljunk egy külföldi utat? Magyarkanizsa azért tűnhet kézenfekvő megoldásnak, mert igazából egyik sem és mégis mindkettő.

Végtelen pusztaságok jellemzik a környéket

Hol járunk?

A térség, amit bemutatok, a Vajdaság északi, nagyjából Szeged és Szabadka közé eső, Tisza menti része. Autóval Budapestről az M5-ös autópálya a legcélszerűbb választás, röszke-horgosi határátkeléssel. Mivel az úgynevezett “nagy határon” több órás várakozásba is belecsúszhatunk, érdemes a “kis határ” felé kerülni. Itt jellemzően mérsékeltebb a forgalom, bár nem árt tudni, hogy ez az átkelő csak “munkaidőben” üzemel. Szerbia nem EU tagállam, ettől függetlenül nem szükséges útlevél, sima személyivel is átkelhetünk a határon.

A kultikus Zastava 101-el úton útfélen találkozhatunk

A címben a Hortobágyot említettem, nem véletlenül. A Vajdaságon belül Bácskaként (vagy Bánságként) is ismert terület földrajzilag a magyar Alföld meghosszabbítása, ennek megfelelően nagy pusztáságokat találunk itt, legelésző birka és szarvasmarhanyájakkal és sok-sok tanyával. A vidék kiváló termőterületekkel is rendelkezik, így az állattartás mellett sokan élnek növénytermesztésből.

Mivel a fővárostól, Belgrádtól délre található hegyvidékes régiókban alig terem meg valami, a kiváló minőségű földekkel rendelkező Vajdaságot Szerbia éléskamrájának is nevezik. 

Magyarkanizsa

Magyarkanizsa több szempontból is fontos szereppel bír a térségben. Egyrészt jelöl egy 13 településből álló kistérséget, de Magyarkanizsa (szerbül Kanjiza) a legjelentősebb itteni város neve is. 

A magyarkinizsai Városháza

Ha az internetes kalauzokat vesszük alapul, Magyarkanizsa nem feltétlen tűnik kihagyhatatlan úticélnak és első blikkre is mindössze egy átlagosnak tűnő, rendezett kisváros, szép parkokkal, takaros házakkal, hosszú Tisza-parttal. És egy inkább gyógyulni vágyók által látogatott termálfürdővel. 

Ha azonban módunk van itt eltölteni 3-4 napot és “el tudunk merülni” a környékben, egész biztos mindent másképp látunk majd. Például az itt élő emberek miatt. Magyarkanizsa lakossága 90%-ban magyar anyanyelvű, ugyanakkor a szokásokon, az élettempón, a habituson (vagy épp az ételeken) nagyon jól érezhetők a balkáni behatások is. A helyiek amellett, hogy kedvesek és vendégszeretők, végtelenül nyíltak, őszinték, lazák és jókedvűek. (Jó példa a lenti videóban szereplő pásztor, aki minden ellenkezésem ellenére megitatott a Csodakút vízével.)

Ha tehetjük, szervezzük úgy, hogy a kanizsai napok hétvégére essenek, tapasztalatom szerint ugyanis ekkor mutatja meg igazi, hamisítatlan, polgári miliőjét a kisváros. A monarchia korabeli épületekkel teli utcák kávézói megtelnek, mindenki jön-megy, intézi a dolgát, ugyanakkor igazán senki nem siet. Olyan, mintha megállna itt az idő. A hétvégi piacot mindenképp érdemes útba ejteni, már csak azért is, mert megkóstolhatók olyan helyi különlegességek, mint a vajalja, vagy épp a burek, szigorúan joghurttal.

A hétvégi piacozás itt alap

A városban található ortodox és katolikus templom is, de látogatni csak utóbbit lehet. Lehet? Kötelező! A Szent Őrangyalok nevet viselő, 250 éves, bazilikaszerű templomot ugyanis amellett, hogy csodaszép barokk freskók díszítik, a Szent Korona szalmából font másának is otthont ad.

A Szent Korona szalmából font mása

Magyarkanizsa első számú vonzereje egyértelműen a Tisza-part. Különlegessége, hogy rendelkezik, mindennel, ami a strandolókat, fürdőzőket idevonzza (medence, csúszda, strandröpi-pályák, napernyők), ám emellett a terület megőrizte fás, ligetes, természetes hangulatát is.

A város központjában található színvonalas hotel is (Art Hotel Garni), de akik a Tisza-part miatt jönnek, azoknak inkább a Tiszavirág-camping az ideális szálláshely. Amellett ugyanis, hogy mesés környezetben található és minden szükséges kiegészítővel felszerelt, nagyon baráti árakkal operál (pár ezer forintnyi dinárért táborozhat itt, egy akár négy fős család.)

A Tiszavirág-camping

És ha már tiszavirág… Magyarkanizsára a legtöbb turista júniusban érkezik, a Tisza teljes szakaszát figyelembe véve ugyanis hagyományosan errefelé a leglátványosabb a rövid életű kérészek násztánca, azaz a tiszavirágzás. Ennek oka, hogy a folyó itteni szakasza még kevésbé szabályzott, a háborítatlan, agyagos, talaj pedig rajzás előtt kiváló “menedékhely” a kérészeknek.

Jellemzően este 6 körül indulnak a hajótúrák “tiszavirágzás-nézőbe”

Garancia persze nincs rá, hogy valóban “tejföl-köd sűrűségű” rajzást láthatunk, ehhez ugyanis pár alapfeltétel szükséges. (Leginkább a megfelelően meleg vízhőmérséklet és mivel az idei június esős volt és hideg, a rajzás sem volt az igazi.)

A környék

Ahogy már tettem is említést róla, Magyarkanizsa nem csak egy várost, de egy kistérséget is jelöl, ami szintén tele van látnivalóval. Az úgynevezett Kanizsai járásban például találhatunk két igen híres artézi kutat, amelyekben közös, hogy eredetileg állat-itatóként működtek, de vizük gyógyhatása miatt mára mindkét hely turista-zarándokhellyé vált. 

A Baráthok-kútja

Az egyik a Baráthok kútja, ami tulajdonképpen egy vadregényes fürdőhellyé alakított artézi kút a puszta közepén és gyógyvize mellett gyógyiszapjáról is híres.

A másik, a Csodakút is a “járásban” található és ha lehet, ez még szürrelálisabb élményt nyújt. Képzeljünk el egy téglával körbeépített kutat, amiből egy csővezetéken ömlik a víz egy magányosan álló fürdőkádba. A végtelen pusztaság és a szinte mindig errefelé legelő birkanyáj olyan “pusztaromantikát” kölcsönöz a helynek, amit látni kell. Pláne, ha Rekecki Miklóst, a pásztort is itt találjuk (Ahogy a videóból kiderül, én itt találtam:) 

Birkanyáj a Csodakútnál

A Csodakút egyébként a nevét onnan kapta, hogy a helyiek a legendák szerint csodás gyógyulásokat köszönhettek a kút vizének.

Horgos a határ utáni első, település és mint ilyen, a legtöbben csak átszáguldanak rajta, pedig van itt is bőven látnivaló. Például az úgynevezett “Órás Villa”, ami egy szépen felújított, tornyos kialakítású épület. Nevét onnan kapta, hogy a tornyát az egykori, híres szegedi órásmester, Brauswetter János által készített, ma is működő toronyóra díszíti. De az épület más miatt is nevezetes: 1906-ban a villa teraszán ülve rendezgette össze a környékről begyűjtött 40 népdalt Bartók Béla. 

Az Órás-villa Horgoson

Horgoson nem ez az egyetlen villa, a századelőn ugyanis sok tehetősebb szegedi polgárnak volt itt nyaralója. Ezek nagy részét ma is lakják, a település legjelentősebb birtokos családja, a Kárászok, gyönyörű, barokk villája – vagy inkább kastélya – viszont elhagyatva, üresen áll a falu szélén. (De már csak azért is érdemes felkeresni, mert található mellette egy egészen zseniális hangulatú elhagyott medence is.)

Horgos neve sokaknak a határátkelő miatt lehet ismerős, de az a “A horgosi csárda ki van festve…” kezdetű népdal miatt valószínűleg még többeknek. A csárda valóban létezik, bár túlzás lenne azt állítani, hogy régi fényében pompázik: A dalszöveggel ellentétben nincs kifestve, sőt elhagyatva, üresen áll egy korábban forgalmas út mentén.  

És ha már csárda… Szeged és Szabadka között egykor élénk kereskedelem folyt, a két várost összekötő útvonal ma már csak egy erdei ösvény, de az ösvény mellett található egy szintén romos épület, amiről úgy tartják a híres szegedi betyár, Rúzsa Sándor törzshelye volt.

A Rúzsa Sándor-csárda Horgoson

Hosszan lehetne még a környék látnivalóit sorolni, de csak két utolsó, még említés szintjén: Oromhegyesen található Lejla-kertje, aminek különlegessége, hogy 2015-ben Szerbia legszebb kertjének választották…

A kertet Randovics Lejla álmodta meg Oromhegyesen

… míg Martonost a környék legrégebbi, csodás belső térrel rendelkező ortodox-temploma miatt érdemes felkeresni.

A martonosi Ortodox-templom

Akinek a leírtak felkeltették az érdeklődését, az minden szükséges infót megtalál Magyarkanizsa honlapján. Illetve ajánlom az alábbi videót is, mert ennek a környéknek filmen talán még inkább átjön a hangulata, mint írásban, vagy fotókon keresztül.