Áldomás
Abban a nevezetes vásárban Visnyei Nándor apósa, Szabó Sándor kalapot vett. Dani Károly, akivel nagyon jó szomszédok voltak, nem hagyta ki az alkalmat, de inkább a hecc kedvéért.
— Sándor bátyám, tudja milyen jó áll a fejin az új kalap? Annyira jó, hogy erre áldomás köll!
— A kalapra? — furcsállotta Szabó Sándor.
— Arra! A jóvágású kalapjára! Mán kiscsirkére is — mondta Dani nevetve, s vállon fogta Sándort, barátsággal maga felé húzta kicsit, aztán be a sátorba. Fröccs, mondták mindketten az asztalukhoz lépő kérdésére.
Ahogy kortyolgattak, meglátta őket egy belépő sógor. Oda hozzájuk. Parolák. Ülj le. Le az egy székre. Fehéret, tisztán. Koccintottak. De aztán újra kellett tölteni. Vissza se ért a pincér, lelkendezve hozzájuk az egyik koma. Hát itt vagytok? Muti mán azt a kalapot! Hallod, Sanyi, ez oszt igazán…
A koma sört kért. Szabó Sándor meg azt látta a végösszegnél, hogy a kalap ára léphetett volna néhányat az áldomásé után.
forrás: facebook