Vass Zoltánt, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség egykori vezetőtisztjét Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntette ki a magyar állam, a vajdasági magyar cserkészet újraindítását és fejlesztését szolgáló munkája elismeréseként. A kitüntetést Magyarország szabadkai főkonzulátusának nevében Csallóközi Eszter főkonzul nyújtotta át a díjazottnak. Vass Zoltánnal az újraindításról, a vajdasági magyar cserkészet jelenlegi helyzetéről és jövőképéről beszélgettem.

* Hogyan és mikor került kapcsolatba a cserkészettel?

— 1993-ban hívtak az alakuló horgosi cserkészcsapatba, mivel szükségük volt őrsvezetőkre. A csapat hivatalosan 1994-ben jött létre, és ekkor szervezték meg az első hivatalos tábort is a Szelevényi-erdőben. A ’90-es években a családok számára hirtelen megszűnt a tengerre utazás lehetősége, és a fiatalok, a gyerekek a szünidőt táborokban töltötték, aminek egyik lehetősége a cserkészet volt. 1994-ben elvégeztem az őrsvezetői képzést, egy évvel később pedig a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség által szervezett első segédtisztképző táborban segédtiszti címet szereztem.

* Váratlanul érte, amikor kiderült, hogy elismerésben részesül?

— Eleinte egy picit értetlenkedtem, hitetlenkedtem, hiszen egy ilyen rangos elismerést nem mindennap kap az ember. A megdöbbenés és a meglepődés volt az első reakcióm. Sajátossága a díjnak, hogy a jelölésről sem tudtam, és kezdetben nem is mondták meg, pontosan miről van szó. Csak egy kérdés hangzott el, hogy elfogadnám-e, ha kapnék egy díjat. Lassacskán kiderült, hogy azok a tanítványaim, akikkel a 2000-es évek első felében foglalkoztam, amikor újjászerveztük és új alapokra helyeztük a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség vezetőképzését, jelöltek erre a nívós kitüntetésre. Szerénytelenség nélkül állítom, hogy ennek a generációnak mi mutattuk meg azt az irányt, merre is fejlődjön tovább a cserkészet.

* Az indoklás szerint a vajdasági magyar cserkészet újraindítását és fejlesztését szolgáló munkája elismeréseként részesítették elismerésben.

— Az újraindításnál kezdő vezetőként voltam jelen. 1994-ben mint jelölt, egy évre rá mint segédtiszt, 1996-ban pedig kiképző voltam az akkori segédtisztképző táborban. 2003-ban lettem a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség vezető tisztje, és akkor szembesültem azzal, hogy a ’90-es évek első nagy hulláma kifulladni látszott, nemcsak a helyi cserkészcsapat, hanem a szövetség vonatkozásában is. Mélyponton volt a cserkészet, csupán néhány csapat működött, a többiek inkább résztevékenységet folytattak. Meg kellett határoznunk, hogyan tovább. Mindig fontosnak éreztük, hogy ez a mozgalom éljen és virágozzon. A magyar cserkészetet a diaszpóra menekítette át, éppen azok a helyek váltak ugyanis erős magyar közösségekké, ahol a fiatalok a cserkészet által megtartották anyanyelvüket, nemzeti identitásukat. A cserkészmozgalmon kívül Nyugaton nem sokan tanítottak magyar irodalmat és történelmet. A vajdasági magyar cserkészetet illetően akkoriban a vezetőképzés nagyon gyengén működött, és azon gondolkodtunk, hogyan kellene az egészet újjászervezni. 2004-ben a Budzsáki-erdőben egy új gárdával, a Kárpát-medence több cserkészszövetségét bevonva, teljesen új alapokra helyezve indítottuk újra a VMCSSZ őrsvezetőképzését. Segédtisztjeinket Magyarország legjobb vezetőképző táboraiba küldtük, akikből kialakult egy új vezetői gárda, mellyel Vajdaság-szerte hosszabb távon működtetővé vált a vezetőképzés.

* Ennyi év távlatából hogyan látja, nehezen indult be a rendszer?

— Minden bizonnyal rengeteg körömrágás volt emögött, de ennyi év távlatából megszépülnek az emlékek. Abban a pillanatban azt tettük, amit helyesnek véltünk. Lépésünk helyességét a történelem igazolta, és az utókor véleménye szerint ez egy nagyon fontos lépés volt a cserkészet érdekében. Többen megkérdezték már, hogy ez nagy munka vagy móka volt-e. Csak akkor jó a munka, ha valamilyen szinten mókának is érzi az ember, hiszen ezt a tevékenységet csak szívvel-lélekkel lehet végezni, pénz nem jár érte.

* Milyen állapotban van a vajdasági magyar cserkészet?

— A hátteret tekintve ilyen könnyű helyzetben még sohasem volt, hiszen a magyar kormány a cserkészet felkarolását a határon túli területeken is szívügyének tekinti. Másrészt viszont egyre nehezebb a történet, mivel a gyereklétszám csökkenése erősen hat a cserkészetre is. Azokon a településeken, ahol drasztikusan megcsappant a fiatalok száma, egyre nehezebb olyan gyerekeket toborozni, akik hosszú távon a cserkészetben maradnának. Ahol pedig van ugyan elég gyermek, ott a megfelelő vezetők hiánya okoz egyre nagyobb gondot. Ez a közösség akkor működik jól, ha az őrsöknek, ahol az érdemi munka folyik, a vezetői mindössze néhány évvel idősebbek a gyerekeknél. Nagyon sok fiatal a középiskolát és az egyetemet is Magyarországon végzi, és ha ők nem térnek haza, akkor hiába képzünk ki például öt vezetőt, ha közülük csak egy marad itthon. Ebben az esetben a cserkészetnek egyre nagyobb kihívásokkal és nehézségekkel kell szembenéznie. Településenként mindig változó volt, hogy egy-egy oktatási intézmény mennyire tartotta fontosnak a cserkészetet. Hosszú távon gondolkodva azoknak az oktatási intézményeknek kellene felkarolniuk a mozgalmat, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. A távozó fiatalok csakis úgy pótolhatóak, ha az oktatásban dolgozó, pedagógus végzettségű szakemberek közül egyre többen tekintik szívügyüknek a cserkészetet. A jövőben sokkal jobban kell fókuszálni rájuk, és megnyerni őket a cserkészet ügyének. Jelenleg Vajdaságban tizenhárom olyan cserkészcsapat működik, amely a szövetség tagja.

* Mit adott önnek a cserkészet?

— Ez a közösség is nagy szerepet töltött be abban, hogy elvégezzem a történelem szakot, és egy olyan diploma legyen a kezemben, amellyel nemcsak pénzt kereshetek, hanem azt csinálhatom, ami mindig is érdekelt. Amikor a ’90-es években elkezdtünk foglalkozni a cserkészettel, a vajdasági magyar tankönyvekben nem igazán lehetett olvasni a magyar történelemről. Ezt a hiányosságot a cserkészet keretében pótoltuk. A vezetői munka során megszerzett tapasztalatok és ismeretségek egy életen át tartanak. 2003-ban a tóthfalui cserkésztisztképzés végén a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöke azt mondta a fiataloknak, hogy a világ legnagyobb magyar „maffiájába” léptek be. Mint fogalmazott, a világ bármely részén található magyar cserkészcsapat, ennél kiterjedtebb hálózata senkinek sincs, és ez a „maffia” jó dolgokkal foglalkozik.

* Milyen kapcsolatban van jelenleg a cserkészettel?

— Az aktuális munkám és funkcióm nem teszi lehetővé, hogy aktív cserkészvezetőként dolgozzak, de ettől a mozgalomtól elszakadni sosem lehet. Magyarkanizsán alakulóban van egy csapat, melynek igyekszünk tanácsokat adni, és bízom benne, hogy ezek alapján épül majd fel a közösség. Magyarkanizsán az elkövetkező tíz-húsz évben is lesz magyar gyermek, illetve egy olyan magyar közösség, amely életképesen fenn tudja tartani ezt a mozgalmat.

* Mit üzen azoknak, akik gondolkodnak, hogy a cserkészmozgalom részévé váljanak-e, vagy sem?

— А szülőknek azt üzenem, hogy bátran küldjék cserkészetre a gyerekeket, hiszen egy olyan közösségben cseperednek fel, amely az életre, a találékonyságra neveli őket. A Vajdasági Magyar Cserkészszövetség keretében már két alkalommal indult felnőttképzés, melynek célja, hogy azokban a magyar közösségekben is jelen legyen, illetve táptalajra leljen a mozgalom, ahol a cserkészetnek semmilyen hagyománya sincs. A járványhelyzet után minden bizonnyal újra elindul a felnőttképzés, melynek keretében a cserkészvezetők azokkal a felnőttekkel foglalkoznának, akik saját településükön indítanák el ezt a mozgalmat, és lépésről lépésre építenének fel egy újabb cserkészközösséget.

Fotók: Pannon RTV